*szombat*
2/2
Eperke felugrott az ágyra, Marci rögtön elkezdte simogatni, vagyis abbahagyta a csikizést. Kihasználva a helyzetet gyorsan kimásztam alóla, s ráugrottam a hátára. Azt hittem, hogy majd csak ledől az ágyra és nem mozdul meg, de ehelyett felállt, majd letett az ágyra…
-Figyelj, nekem lassan haza kéne mennem..-guggolt le elém(mert az ágyon ültem).
-Neee, kérlek.-nyavalyogtam-Nem akarsz itt aludni?
Erre nem nagyon tudott mit mondani. Végül elmosolyodott.
-Jó lenne, de anyukád is jön éjszaka. Mit szólna, ha egy fiúval együtt találna itt?-vigyorgott.
-Ha felhívom, és megengedi, maradsz?-kérdeztem reménykedve.
-Talán.-mosolygott-De nem ígérem, mert ahhoz nekem el kell szökni.
Ezután kiszaladtam a szobából, és felhívtam anyát. Megkérdeztem, és hihetetlen módon igent mondott! Aztán visszamentem, Marcival lementünk kajálni, majd ittunk, és elindult haza lezuhanyozni.
-Nemsokára jövök.-mosolygott és nyomott egy puszit az arcomra-Majd megpróbállak nem felébreszteni.
Miután elment,nem nagyon tudtam mit csinálni. Lezuhanyoztam, felvettem a szokásos pizsimet(Green Day-es felső, és francia bugyi), aztán átmentem a nővéremhez beszélgetni. Lefeküdtem az ágyra.
-Na mondd, mi bajod?-kérdezte mosolyogva.
-Nincs semmi-feleletem-Miből gondolod, hogy van?-Általában csak akkor jössz át így, mikor lelkizni akarsz-vigyorgott.
Miután elmondtam neki, hogy szerintem belezúgtam Marciba, csak ennyit mondott:
-Igen, ez eddig is egyértelmű volt. Mint ahogy az is, hogy ő is beléd.
-Hülyeeee!Dehogy is!-vágtam hozzá egy párnát, és visszamentem a szobámba.
Nem tudtam mit csinálni. Elindítottam a Walking Dead egyik részét, de nem nagyon tudtam figyelni. Vártam Marcit. Fél percenként a telefont nézegettem, h írt-e SMS-t, hogy nem tud kiszökni… Nem jött egy üzi sem, és lassan elnyomott az álom…
*valószínűleg pár órával később*
Arra ébredtem, hogy fázok. Mikor kinyitottam a szemem, láttam, hogy a fekete halálfejes takaróm mellettem van. A takaró mellett pedig… Marci!
-Sikerült kiszökni.-suttogta halkan, mosollyal az arcán.
Megdörzsöltem a szemem, és felültem az ágyban, a pizsamámat pedig lejjebb húztam, mert ki volt a fél fenekem. Eléggé kómás voltam, nem nagyon tudtam megszólalni. Nem igazán értettem, mi történt. Aztán pár perc múlva leesett az egész.
-Mennyi az idő?-kérdeztem Marcitól.
-Hajnali három.
-És nem úgy volt, hogy megpróbálsz nem felébreszteni?-rántottam fel a szemöldököm.
-De, igen.-vigyorgott-Csak aztán jobbnak láttam, ha mégis felébresztelek.
És nekem még csak most esett le, hogy ő egy boxerben fekszik mellettem, nincs rajta felső.. Az első, ami eszembe jutott, mikor végignéztem a testén: ,,Izmos kocka has…”
-Add vissza a takaróm.-kaptam a takaróm után, mire ő elrántotta.
-Bújj ide mellém, és betakarlak.-mondta, mire én sokkolódtam-Vagy egész éjjel fázni fogsz…
Sóhajtottam egyet, majd odabújtam hozzá. Háttal.
-Így már más..-jelentette ki, és betakart. Aztán rájött, hogy igyekszem egyre távolabb mászni tőle, bal karjával átölelt és odahúzott magához. Így aludtunk végig, s ő egész éjszaka ölelt.
*vasárnap, délelőtt 11 óra*
A telefonom csörgésére ébredtem. Elkezdtem keresni a párna alatt, hogy megnézzem, ki hív, mikor meghallottam Marcit:
-Itt van. Domi hív-nyújtotta felém a telefont, és a karját levette az oldalamról, hogy fel tudjak kelni.
Kinyomtam. Írtam neki egy SMS-t:
,,Hagyjál. Még alszok. 😀 Délután hívj fel.”
-Éhes vagy?-fordultam Marci felé. Úúúúristen, kócosan mennyire jól néz ki. Uhh..*-*
-Kicsit.-mosolygott.
-Oké, akkor hozok reggelit.-mosolyogtam-Pár perc.
Leszaladtam a konyhába, ott találkoztam anyával.
-Szia anya!-köszöntem.
-Szia.-mosolygott-Ki ez a fiú?
-Egyik osztálytársam. Jóban vagyunk.-feleltem.
-Mennyire vagytok jóban?
-Jajj, anyu-röhögtem-Nem vagyunk együtt.
Gyorsan csináltam rántottát, főztem kávét és szaladtam is felfelé a szobámba. Marci még mindig az ágyon feküdt, és a laptopom volt az ölében. Filmet keresett.
-Visszatértem-mosolyogtam, mire ő letette az ágyra a laptopot és ölébe vette a tálcát.
-De kis cuki vagy-mosolygott-De te mit eszel?
-Semmit, nem vagyok éhes.
-Naa, ebből azért egyél, okés?
-De tényleg nem vagyok éhes-vigyorogtam.
-Akkor én sem eszek.-mondta.
Végül együtt ettük meg. Odabújtam mellé, Marci pedig minden 2. falatot belém tuszkolt.
Még kicsit feküdtünk az ágyban, majd felöltöztünk, és Marci hazament.
Anyának meggyőződése volt, hogy együtt vagyunk, és követelte, hogy számoljak be arról, hogy mikor jöttünk össze, mennyire komoly a kapcsolatunk, és hogy eddig miért nem mutattam be. Aztán mikor nagy nehezen sikerült megértetni vele, hogy nem vagyunk együtt, csak egy barát, lejött a nővérem és megszólalt, ezzel elcseszve mindent:
-Ahan, azért aludtatok úgy, hogy egész éjszaka átölelt, igaz?
-Micsodaaa?-kérdeztem-Te ezt honnan tudod?
-Mikor kb. 9 körül bementem hozzátok, hogy megkérdezzem akartok-e jönni a boltba, láttam. Csak ugye még aludtatok, és nem akartalak felébreszteni.
Na, innentől kezdve már nem tudtam meggyőzni egyiküket sem, hogy nem vagyunk együtt, szóval inkább felmentem a szobámba. Felmentem fb-ra, pár perc múlva kaptam is üzenetet, Domitól:
-Sziaaaaa. Miért nem vetted fel a telefont délelőtt?
-Szióó 🙂 Hááát, azért, mert aludtam.
-Ahaa, Marci egészen mást mondott 😀 :3
Ezután felhívtam, beszélgettünk kicsit. A délutánom unalmas volt, nem nagyon tudtam mit csinálni, egész végig fboztam.
Viszont a hétfőm már kicsit izgalmasabb volt…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: